2024. március 3., vasárnap

Tamási

Nálad jártunk...

Minden megvan a síron.

Szépen  rendbetettük a sírt.
Én is sírtam.
Laci csak tehetetlenül állt és nézett.
Mélyről jött.
Nagyon nehéz ez.

Aztán mentünk mamihoz.
Első kérdése:"Anyu hogy van?"
Igyekszem nem feketében menni.
És most aránylag jól volt,bár...nagyon nehézkes már,de kimondottan feltöltött így is!

Anyukám,hiányzol!

 

Megnéztük a Házat!
Ezek mindig mély és érzékeny percek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Elmesélem....

. Kár,hogy nem tudtam elmesélni ezt a nagy élményt amit a Kavics-ban éltünk meg... Már veled is beszéltük ezt a Kavics Kabint,hogy bakancsli...