Itt ülök és homályos minden.
Ez így nehéz.
A szememben egyre nagyobb könnycsepp dagad..majd lepereg...szipogok,mint a gyerekek...
A szívem kettéhasad minden egyes nap.
És igazán most döbbenek rá,hogy Apu sincs..
Őt még el sem gyászoltam,akkor amikor meghalt terhes voltam...
Viszek egy kis angyalt a sírodra vasárnap....
Jajj de nehéz lesz..
Onnan megyünk Dédimamát meglátogatni...
Utána hétvégén Mohácsi lakásod....
Huhh ez egy megint nagyon nehéz 2 nap lesz...
És írni nem tudok tovább,mert nem látom a betűket,meg mert sírok....
Hiányzol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése