Nagy Asztal

Tamási felé..

Jajj Anyu!

Útbaesik Pincehely,ahol születtem...

Már annyira  régen születtem,hogy a kórház sem kórházként működik...

De  átérzem a súlyát mikor temetőzni megyünk,arrafele kell menni...

Tudod Anyu,nem könnyű most Tamásiba menni.

Ég a gyertya,esik az eső és szokás szerint mikor temetőzünk feltámad a szél...

Vittem egy kis Angyalt Neked.

És tudod,nem fer,hogy amikor Hozzád szoktunk menni mindig vártál a Nagy Asztallal.

Most van egy Étterem ahová beülünk mikor Nálad járunk,Veled is voltunk már ott.

Nagyon jól főznek és már ismernek bennünket,szeretünk Náluk Vendégek lenni.

És tudod minden egyes alkalommal hosszú asztal van foglalt- nak  írva jelen esetben egy 89 éves bácsit ünnepeltek.A múltkor is nagy családi szülinapot ültek.Mi mellettük,de valahol részesei a nagy Asztalnak...Más ünnepel és kívülről nézve jó látni,hogy vannak még családok ahol működik a Nagy Asztal!

Picit majdnem sírvafakadtam ott mert nekem ez már megható..

Ott megfogadtam,hogy én is egyszer összehozok egy Nagy Asztalt.

Valahol.De megcsinálom,mert nekem csak pultom van otthon,de valahogy összehozok majd én is egy Nagy Asztalt,emlékedre.

Aztán Mamihoz mentünk az Otthonba.

Te voltál a 2.mondata,hogy hogy vagy?

Fáj-e még a lábad?

És fekszel-e.

Mondtam Neki,hogy fekszel.....

nagyon nem e világban van Mami

Nincs jól...

"Csak egészség legyen"-mondta-és milyen igaza van!!

Sok mindent nem tudtunk kommunikálni mert az ő világába volt,elmerengve...

Hazafele balesetbe futottunk.

Mi jól vagyunk.

Laci mindig vigyáz ránk az úton,óvatos!

Jól hazaértünk,hamarosan megyünk újra!

Hiányzol.