Drága Anyukám!
Tavaly ilyenkor már tudtam,hogy bekövetkezik az,amit soha,de soha nem gondoltam volna,hogy bekövetkezik....
És most 1 év eltelt és ma is kaptam egy hírt:Milán elköltözik itthonról,szinte a halálod napjával megegyező időben.
Csak álltam/állok és újabb veszteséget érzek.
És talán az a jó,hogy eltelt egy év,mert amúgy nem tudom hogy lehet ezeket a dolgokat bírni.
Egyfelöl hálás vagyok és örülök,hogy a lehető legegészségesebb döntés ha a gyermek felnőtté válik és elköltözik a Párjával,akivel boldog!
Drága Anyukám,adj erőt,hogy mindezt jól bírjam és így egyedül is boldoguljak és Petrát is olyan úton tudjam elindítani,hogy büszke legyél rám....
Biztosan megbeszéltük volna ezt,és adtál volna sok bölcs tanácsot.
Most itt állok és feladat adott,jól kell ebben is helytállnom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése