" A szabad ég alatt hozta világra
őket, egy dobozban, amit véletlenül talált egy régi, megrepedezett fal mellett.
Melegség nélkül, tető nélkül — csak egy
darab karton és az anyai ösztön, ami életben tartotta.
Éjszakákon át ébren maradt, minden zajra
összerezzent, szíve hevesen vert.
Tudta, hogy nem hibázhat — kicsinyeinek
élete tőle függött.
Teste sovány, szeme fáradt, de a
tekintetében óriási erő lakozik.
Az összes anya ereje — emberé és állaté
— akik csendben harcolnak, csak a szeretet hajtja őket.
Nem kért semmit, nem várt semmit.
Csak azt kívánta, hogy a kicsinyei egy
kicsit gyengédebb világot ismerjenek meg, mint amit ő kapott.
Ma abban a dobozban több látszik, mint
egy anya és kölykei.
Ott van a bátorság legtisztább formája:
védeni félelem ellenére, szeretni éhség közben, remélni minden ellenére.
És most, hogy végre biztonságban van,
lehunyhatja a szemét egy pillanatra.
Mert most először tudja — mindannyian
biztonságban vannak. 
És én is tudom,hogy még most is odafentről irányítod az életem a szereteteddel💝
Amint ezek a nagyon mozgalmas napok lemennek és szívvel-lélekkel tudok az emlékezésre koncentrálni megyünk a temetőkbe.
Nem a nap határozza meg az emlékezést,hiszen nincs nap,hogy ne szorulna össze a szívem....
Most ez a kis macskás történet jelképezte azt amit Te is tettél értünk és a környezetünkért!
Hálám Neked!!!
